Kézilabda
Bujdosó-Gerháth Fanni
MTK legendárium | 140. rész
„Klapka György Komárom hős védője, mindenkor szívesen látott gyakori vendége volt – akkor még vagyonos lévén – háztartásomnak. Sőt külföldön is, leginkább Isztambulban igen gyakorta és hosszasan érintkeztünk egymással.
Ő, aki az ötvenes években támadta Görgeyt, alapos értesülése folytán [Szekrényessy hatására] beösmerte ama tévedését. Ő szintén többször hangsúlyozta előttem, hogy előbb kellett volna személyesen találkoznia jóbaráti körben Görgeyvel, akkor a félreértések nem jutottak volna nyomtatványok révén a nemzet bizonyos rétegei közé is.
Néhány órával Klapka György elhunyta után szintén lakására, amely az István főherceg Szállodában volt, mentem látogatása végett, amikor ottan értesültem haláláról, amely váratlan volt. Rögtön siettem a gyászhírt Károlyi Gábor gróf országgyűlési képviselővel, ifjúkori jóbarátommal közölni, hogy intézkedjünk megfelelő temetésről, ami megtörtént.
A nemzet s ország egykori dicső kormányzója, aki avval is tüntetett ki engem, hogy évek hosszú során keresztül, évenkint nála tett tisztelgésemkor egyhuzamban 4-5-6 órán át is eszmét cserélt velem és nyolc sajátkezűleg írt hosszútartalmú levelét intézte hozzám, egyetlenegyszer sem hibáztatta a világosi fegyverletételt. Pedig tudnunk kell, hogy Kossuth Lajos olyan lángész volt, hogy viszonylag szerfölött rövid időtartam alatt az egész múltjától rendkívül távol álló katonai szakügyekben is alapos ösmeretekre, tájékozottságra tett szert, rólam pedig tudta, hogy több hadjáratban, mint vezérkari tiszt vettem jósikerű részt a véres csatákban, s így, akkori (1881-től elhunytáig) életének egyik kedvenc társalgási tárgyáról velem, mint szakértővel cserélhetett eszmét.
A kormányzó igen sok nyilatkozatát jegyezte föl hevenyében. […] Erősen hangsúlyozta: »A nemzet szabadságharcának elbukását főként az okozta, hogy Napóleonban – aki reményeket ébresztett gróf Teleki László meghatalmazott párizsi követemben – csalódtunk. Az angol kormányon pedig whig-ek voltak, akik Anglia külpolitikáját kevesebb jó sikerrel vezették már Anna királynő uralkodása óta, semmint a tory-párt, és …és akkor nem voltam katona.«
A kormányzó hitte és vallotta – s ebben is igaza volt – ha ő Perczel Miklósként tábornok lett volna, esetleg részben másként fordult volna az 1848/49-iki szabadságharc kockája, mégpedig nemcsak részleteiben, hanem az egész vonalon.
Kossuth Lajos, amióta katonai szakemberré is képezte magát, nem kárhoztatta a világosi fegyverletételt.
Görgey Artúr évek hosszú sora óta tüntet ki engem avval, hogy személyesen fogadja tisztelgésemet, úgy Visegrádon, mint a székesfővárosban. Még hajlott életkorában is sok, de kit sem sértő szarkazmus nyilvánul élénk társalgásában. Mindekor igyekeztem az idős férfiúval kellemes tárgyról társalogni. Úgynevezett, világot látott”, sokat utazott, sokat tapasztalt emberösmerő vagyok, ennek alapján mondom: Görgey Artúr érzi, tudja, hogy elhunyt jeles kortársaink helyes útra terelődött meggyőződése dicsőítette őt.”